mnbarts_logo_header

Major Kamill

Perkáta, 1948

Művészete az 1960-as évek pécsi Lantos-körének gyakorlatából kiindulva Franciaországban vált egyénivé. Jóllehet a Lantos-féle struktúra- és variáció-elvvel szemben renitensnek mutatkozott, a bonyhádi épületzománc-program megvalósításának lehetősége mégis neki köszönhető, és noha Párizsban is minimalista és rendszerelvű képekkel kezdte pályáját, bennük a geometria rejtett és festői, személyes.

A párizsi École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs-ban a képsokszorosítás technikáiból szerzett diplomát. Szitanyomással készített motívum- és képvariációk léptek a korábbi struktúrák helyébe. Mappái (köztük kortárs zenei és irodalmi művek is), grafikai sorozatai közül kiemelkedik Appel című folyamatműve (1980), melyben a szerialitáselv alapján jut el a modern művészet kulcsműveiben (például Malevics Fekete négyzetétől a Fehér négyzet fehérenig) rejlő spiritualitásig. A szerialitás Major technikailag összetett festészetének is az egyik alapja, ami, Hantai Simon mellett dolgozva, hatalmas méretű vásznakra tetszőlegesen elcsúsztatható szitával felvitt, rácsszerkezetű mintázatokban bontakozott ki.

A 80-as évekre munkásságának fő területe az „írás” lett: az akkád és sumér ékírásra emlékező, de egyéni formákkal, azokat tömörítve-ritkítva, valamint egyéni technikával (például fűrésszel) készülnek máig az írásfestmények és reliefek variációi. Bennük a sorokba rendezésen kívül minden véletlenszerű.

1975-ben már önálló kiállítása volt Párizsban, művei megtalálhatók a nagy francia és magyar közgyűjteményekben.

Keserü Katalin