mnbarts_logo_header

Vető Orsolya Lia

Budapest, 1991

Az élet organikus energiáinak parttalan tobzódása. Talán ezzel a mondattal lehetne a legjobban jellemezni a Budapesten alkotó Vető Orsolya Lia művészetét. A Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán diplomázott, és jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Művészeti karának DLA hallgatója. Buja, absztrakt, a természet motívumaiból inspirált vásznait gesztusokra építi, de kompozícióit tudatos pontossággal konstruálja. Festődiplomája mellett művészettörténész végzettséggel is rendelkezik, tehát saját munkáira egy szakmai kívülálló tudatosságával is képes tekinteni.

Vető Orsolya túláradó vásznait erőteljes, gyakran rikító színhasználat jellemzi. A munkák lüktetnek az élet erejétől, a természet motívumai, a növényvilág, virágcsokor, gyümölcsöskosár, kert, vagy dzsungel jutnak eszünkbe a művek láttán. A művész progresszív modernista Rousseau-i romantikus, ugyanakkor fauvista, expresszionista hagyatékból inspirálódik, de képeit a nő művész lágy, organikus formái és színhasználata jellemzi.

Bár újabb munkáiban a művész eltávolodik a csendéletek, virágok felismerhető, klasszikus motívumától, ez a tradicionális, festészeti zsánervilág izgalmas nosztalgiával érezteti magát a képekben, és teret ad a korunkra jellemző formáknak és színeknek. A 60-as évek esztétikájához is köthető neonfények, a pop, illetve a XXI. század elektro-techno-digitál jelenségei kerülnek a festményekbe. A gesztuson alapuló, impulzív ecsetvonások, amiknek helye, iránya és színe egyébként tökéletesen átgondolt, találkozik a fújt felületek sima, gyakran háttérként szereplő visszahúzódóbb tereivel.

A képek dinamikájának csak a vásznak mérete szab határt, a kör alakú tondo művek, illetve a festmény teréből kimászó posztamensre, vagy a galériatérbe fektetett „nudlik” egyaránt éreztetik, hogy a festmények végtelen terek. Energiájukkal a francia filozófus Gilles Deleuze ’…és és és…’ koncepcióját juttatják eszünkbe, ami arra utal, hogy az élet valójában nem ismeri a téridő kontinuumot, az életnek nincsen ideje és nincsenek határai, az élet dinamikája a folyamatos mozgás, születés, lüktetés, amit a művészet magához ölel.

Vékony Délia